Hello Március!A KIKELET hava 2021-ben, Covid idején…
Furcsa márciusnak nézünk elébe. Szeszélyes, egymásnak ellentmondó vágyak feszültsége övezi. Olyan össze-vissza,kiszámíthatatlan, amilyen a tavasz. Nem, nem csak az időjárás, hanem a lelkekben belül és a világban kívül zajló dolgok. A természet kívül a KIKELET havában teszi a dolgát: UJJÁSZÜLETIK.
A mi emberi világunk pedig olyan, mintha örökre befagyott volna.
Várunk. Még mindig várunk. Hogy elmúljon. Hogy könnyebb legyen Hogy feloldják. Hogy újra mehessünk. Jöhessünk. Lehessünk.
Ettől még nehezebb ez az idei kikelet.
Hát mit lehet ilyenkor kikelteni? Életre kelteni?
Csak azt, aminek itt van az ideje. Amit már szétfeszít odabenn a tenni akarás. Aminek a feszültségét már nem lehet tovább vinni. Ami most utat akar törni magának.Már nem lehet tovább rakosgatni.
Kívül most már megint nagyon sok mindenen nem lehet változtatni. Ezért újra a belső változás irányába lehet csak haladni. És az elmúlt egy év sok mindent megérlelhetett, előkészíthetett, amire eddig nem is gondoltunk.
A változáshoz, változtatáshoz vezető első lépések, mégsem a kikelet lágy tavaszi színeit, magával ragadó illatát és békéjét idézik. Inkább hasonlítanak valamihez, amire azt mondjuk NEM. Így tovább, nem. Ezzel együtt tovább nem. Ennek a NEMnek a fájdalma, a tőle való szenvedés szokott „segíteni” abban, hogy végre elinduljunk. Sokszor ilyenkor még az sincs meg, hogy mi a cél, hogy mi az IGEN. Csak szabadulást, könnyebbedést keresünk a nyomás alól.
Pont úgy, mint amikor megszületünk. Odabent már túl szűk és nyomasztó az, ami körbevesz. Ki kell onnan szabadulni. Hogy hová? Azt nem tudjuk, de menni kell, mert nem lehet tovább maradni ebben a helyzetben.
Nincs ez másként a lelki dolgainkban sem. Persze nagyon különböző, hogy mi az a nyomás, amitől egy-egy ember elindul. És az első lépés tulajdonképpen egy döntés. Döntés arról, hogy segítséget kérek.
És ITT, igen, itt kezdődik a KIKELET. Még nem tudni pontosan hová, milyen nehéz utakon, völgyekkel és hegyekkel tarkított úton, de elindul valami. Valami más.
Amit már nem kell egyedül csinálni, hiszen van segítség. Ami után már nem lesz nyomasztó és szűkös, ami körbevesz. Ahol lesz friss levegő, tágasság és tér. Hely a változásra.
Valahogy így születünk újjá. Néha apránként, kisebb segítséggel, akár önerőből is. Vagy éppen nagyot lépve, külső támogató segítségével, látványosan.
Nincs is más dolgunk, mint megkeresni belül azt, amivel már nehéz együtt lenni, ami bökdös, jelen van, nem lehet kikerülni. Esetleg fáj, feszít, gyötör.
Ez a KIKELET jele.
