Az érzelmi intelligencia az a nélkülözhetetlen összetevő, amely biztosan szükséges a boldog élethez, a sikerhez. A pszichológiai kutatások ezt mára egyértelműen megállapították. Ha megkérdezünk egy anyukát, hogy mit kíván a gyermekének, akkor az egészségen kívül a boldogság és a sikeres élet is biztosan az elsők között szerepel a listáján. A boldogság és siker azonban elég összetett fogalom és így túl általános is, de általában valami olyasmit értünk rajta, hogy jól boldoguljon az életben, a felmerülő nehézségeit megoldja, megtalálja a helyét a kapcsolataiban, munkájában, stb…. Azonban, hogy mindezt hogyan érjük el, milyen nevelési módszerrel, milyen iskolákkal, fejlesztésekkel, különórákkal, nyelvtanulással, zenetanulással …. és a végletekig sorolhatnám, szóval ez már nem olyan egyszerű.
Most mégis azt állítják a kutatók, hogy egészen biztosan az érzelmi intelligencia nagysága az, amelynek döntő hatása van arra, hogy mennyire boldogan, sikeresen élünk. A jó hír, hogy ez a többi más intelligencia típushoz hasonlóan fejleszthető. Akár magunkról, akár a gyermekünkről van is szó.
Akkor nincs is más dolgunk, mint gyermekünk érzelmi intelligenciáját fejleszteni. De pontosan mit is jelent ez? Nézzük először, mit takar ez a fogalom:
- Saját érzelmi állapotunk felismerésének és megnevezésének képessége, valamint az érzelmek, gondolatok és tettek közötti kapcsolat megértését;
- Az érzelmek kezelésének és a felettük való ellenőrzésnek a képességét
- Érzelmi állapot tudatos kezelésének a képességét, vagyis az önmotiváló képességet
- Mások érzéseinek olvasására, befolyásolására való képességet, érzékenységet mások érzelmi állapotának felismerésére
- Kielégítő kapcsolatok létrehozására és fenntartására való képességet.
Bár csak öt mondat a fogalom pontos leírása, ha jobban elmerülünk benne érezzük, hogy ez nem is olyan egyszerű. Ezzel a képességgel rendelkezni, ezt fejleszteni, pláne átadni a gyermekünknek, komoly kihívásnak tűnik. És egyáltalán mikor kell ezt elkezdeni és hogyan?
Nem is tudtad, de csináltad! Az anyákba kódolt EQ fejlesztés
Mielőtt aggódni kezdenél, hogy valamit elmulasztottál szeretnélek megnyugtatni, ennek jó részét minden anyuka ösztönösen és természetesen csinálja. Hiszen amikor a kiságy fölé hajolva a fájdalmasan síró csecsemőre ránézel, miközben kiveszed az ágyikóból, ösztönösen olyan arcot vágsz, mintha Neked is fájna valami, ráadásul szavakkal is kíséred a folyamatot és valami ilyesmit mondasz neki: „jaj kicsikém, hát már megint fája pocakod?”. Ezzel teljesen öntudatlanul máris a gyerek érzelmi intelligenciáját fejleszted, hiszen így tanulja majd meg a saját érzéseit azonosítani. Az egymásra hangolódásnak – a baba életének első hónapjaiban – tulajdonképpen azon dolgozol, hogy a baba legkisebb apró fintorából kitaláld, hogy hogyan is érzi magát. Milyen kielégítetlen szükségletei vannak, milyen érzések munkálnak benne. Ilyenkor a csecsemő világa még egyértelműen jó és rossz érzések egymásutánisága. Ebben az időszakban Te is fejlődsz, hiszen nagyon kell figyelned arra, hogy melyik apró jel milyen szükségletet és milyen érzelmet jelenthet.
Ahogy azonban cseperedik a gyerkőc a dolgok bonyolódnak, bár a jó és rossz érzések továbbra is a két fő kategória, hiszen milyen más is lehetne, de nagyon sok árnyalat jelenik meg. Már nem csak éhség,álmosság, fogfájás tartozhat a rossz érzések közé, hanem megjelenik a csalódottság, az akadályoztatás, a vicc felett érzett öröm, a játék élvezete, stb.
Tudományos kutatások azt bizonyítják, hogy kb. két éves kora körül a gyermek már képes együttérzést mutatni más emberek felé. Ebben az életkorban pedig a mentalizáció folyamatát már tudatosan is lehet segíteni. Igaz, hogy nem ilyen komoly tudományos megfontolásból, hanem azért mert jól nevelt, együtt érző, empatikus gyereket szeretnénk nevelni.
A mentalizáció alatt azt a mentális funkciót értjük, amikor a gyermek megérti hogy mások cselekedeteit a sajátjától eltérő motivációk és vágyak vezérelhetik. Pontosan ez történik a homokozóban, amikor gyermeked kinézi magának azt a szuper piros kis dömpert a mellette ülő kezében és mindent megtesz, hogy megszerezze. Természetesen ez a szomszédjának nem tetszik és ennek hangos sírással jelét is adja. Ilyenkor a legtöbb anyuka beavatkozik, nem engedi , hogy gyermeke jogtalanul megszerezze a dömpert, hiszen nem illik a másiktól elvenni, ami az övé. Ha ebben a szituációban nem csak a tulajdonviszonyokra hivatkozunk, hanem gyermekünket megkérjük, hogy nézzen rá kis társa legörbülő szájára, könnyes arcára, akkor már tudatosan támogatjuk a mentalizációt, azaz fejlesztjük gyermekünk érzelmi intelligenciáját. Megtanítjuk neki, hogy a másik kisgyereknek nagyon rossz érzés, ha el akarják venni tőle az autót, azért sír, mert ez rossz neki. Közben együttérzésünket is kifejezzük saját gyermekünk felé, hiszen tudjuk, hogy milyen érzés vágyni valamire, amit nem kaphatunk meg.
Így használd tudatosan a Jedi erődet!
- .Fejleszd a saját érzelmi intelligenciádat! Ennél semmi sem segíti jobban a gyermeked fejlődését. Ha kíváncsi vagy, hogy hogy állsz most EQ val gyere el a Következő Grübedli Mama klubra – okt. 16-án 10:30 ra- ahol EQ tesztet is kitöltünk! Addig is böngéssz az alábbi két linken. Ezen a fejletlen EQ-ról kapsz információt, Itt pedig a fejlettről.
- Minden történetben keresd az érzéseket! Mint egy kódfejtő figyeld a gyermekedet és próbáld megfogalmazni, hogy éppen mit érezhet:”Látom, nagyon dühös vagy, mert nem sikerült a vonatokat összeilleszteni.” A dackorszak a lehető legjobb időszak erre!:-))
- Legyél vele együtt érző! „Látom, hogy nagyon vágysz már arra csokira, de tudod, az a szabály, hogy csak ebéd után ehetsz csokit!Tudom, hogy várakozni nehéz.”
- Ne feledd az aranyszabályt:érezni bármit szabad, tenni nem! Igen, a legcsúnyábbakat is. Emlékezz vissza, hogy a legutóbbi közlekedési afférodnál mit éreztél!:-) Gondolj bele, hogy az érzések ellen vagy mellett nem nagyon tudunk tenni. Nehéz lenne pl. parancsszóra valakibe beleszeretni vagy éppen kiszeretni belőle. Hasonló mondatok segíthetnek egy-egy indulatos helyzetben gyermekednek:”Tudom, hogy nagyon mérges vagy most a húgodra, mert ledöntötte, amit építettél, de nem ütheted meg!” Ezzel azt üzened, hogy lehetsz mérges, elfogadom és felismerem, amit érzel, de nem tehetsz meg akármit, mert dühös vagy. Az érzéseinkért nem vagyunk felelősek, de a tetteinkért igen. A családnak a dolga erre megtanítani a gyerekeket. Itt egy újabb jó lehetőség, hogy megvizsgáljam, én, a felnőtt mit kezdek az érzéseimmel? Milyen mintát adok tovább?
- Segíts megtalálni Neki azt a mindenki számára elfogadható módszert, amivel az érzelmein úrrá tud lenni. Amitől meg tud nyugodni, a feszültségét levezetni és ezzel nem árt sem magának, sem a környezetének. Ez lehet, hogy hosszú kísérlet, sőt, ahogy növekedik a gyermek folyamatosan változhatnak a technikák, de mindenképpen megéri a befektetett energiát, hiszen ez az út ahhoz, hogy jól boldoguljon az életben!
Október 13 az érzelmi intelligencia világnapja.
Nap, mint nap átélünk olyan hétköznapi történeteket a közlekedésben, vásárlásban, szomszédokkal való viszonyunkban, sőt akár a legközvetlenebb családtagjainkkal is, ahol súlyos sebeket kapunk, vagy éppen adunk. Ahol csupán egy kis empátia, a másik oldal figyelembevétele, az együttérzés nagyon sokat segítene. Ha egy kicsit magasabb EQ-val fordulnánk egymás felé.
Mi anyukák tudunk azért tenni, hogy a mi gyerekeink, ha majd felnőnek, akkor sokkal kevesebb hasonló helyzettel találkozzanak. Kezünkben a lehetőség, hogy változzunk és így a jó példát örökítsük tovább gyermekeinkben!
A következő Grübedli Mama klubra hozd el bátran a kérdéseidet, ott még részletesebben kitérünk azokra a módszerekre, amelyekkel segítheted a gyermeked fejlődését!
Szeretettel várlak!
Solymosiné Hoós Gabriella
Anyuka, mentálhigiénés segítő szakember
Felhasznált irodalom:
Alison – Meltzhoff – Kuhl: Bölcsek a bölcsőben. Hogyan gondolkodnak a kisbabák?
